Ma olvastam anyám lelkében

Ma olvastam anyám lelkében,
A szemével kérve kérte,
Könnyek mosták az orcáját,
Titkolta szíve fájdalmát.

Álmokat ringató
Jéghideg koporsó,
Pompás selyem,
A bélése benn!

Álmokat ringató,
Jéghideg koporsó,
Fáradt testem benne,
Bárcsak megpihenne!

Ezt mondták a könnyek.
Melyek csak jönnek, jönnek,
Szüntelen fájdalom,
Halkszavak,”Nem bírom!”

Én tovább olvastam,
A könnyek írta sorban,
Az arcán piruló,
Szelíd, lágy mosolyban.

Lelkem könnyű szárnyán,
Testem hideg árnyán,
Lebegve szállna,
Örök megnyugvásra!

Sóhajok hídján át,
Halkan suhannák,
Ne zavarja semmi,
Az élők nyugalmát.

Bárány felhők felől
Őrködnék csendesen
Láthatatlan karral,
Óvnálak, ne ess el.

Hintenék elébed,
Bársony rózsaszirmot,
Szeretet teljes,
Szelíd, lágy mosolyt.

Vigyáznám életed,
Boldogan odafenn,
Adnék nedűt szádba,
Kezedbe kenyeret.

Lennék életednek, sugárzó fénye,
Ragyogó csillag, mely világít az éjbe.
Lennék szerelem, kegyelem,
Fájdalmadra gyógyír,
Odafenn lebegve, megbocsátó, jó hír.

Csak ne kéne tűrnöm némán,
Az utazást sorsom kínján,
Agyongyötört szívem,
Marcangoló búját.
Fülembe hallani,
Sorsom robogását,
Hátamon érezni,
Ostor csattogását,
Ahogy hajtja a kaszás,
Sorsom paripáját.
Mielőtt eléri, nyugalmam hazáját.

Csak ne lenne ily hosszú,
Ennyire fárasztó,
Csillagok közt a tejút,
Melyen lelkem, révbe jut.