Macimhoz, bújok minden éjjel
Két karjával, ölel gyengéden!
Álmomban is vigyáz reám,
Ne találjon bánat sem rám!
Két karjával féltőn ölel
Reggelig, nem enged el!
Csókot kapok, csókot adok
Állandóan boldog, vagyok!
Tudom, van, ki irigykedik
Az én macimra, áhítozik!
Róla álmodik minden éjjel,
Hogy boldog vele az éjben!
Ám, de jő a kegyetlen reggel,
S ő mindig egyedül kel fel!
Lilaködén át áthatol a valóság,
Rádöbben, ez álom volt csupán!
Macimat már nem érdekli,
Rajtam kívül nem kell senki!
Bánja már, hogy félre lépett
Felejtené ezt a vétket!
A bűnét már megbocsátottam
Szerelmemmel megnyugtattam!
Boldog lett így éltünk nagyon,
Boldogságunkat nem hagyom!
Hiába az áskálódás
Mindenféle piszkálódás!
Törődj bele, hogy már vége
Nem illesz bele e képbe!
2 hozzászólás
Szia, szerintem jó vers, igaz néhol csúsznak a rímek, da valahol meg nagyon jók. Tetszik, én is Macinak hívom a drágám, ezért is figyeltem fel a versedre. 🙂 Üdv.: Doreen
Köszönöm, hogy olvastad a versemet!
Üdv. Demon