Nincs fészekmeleg,
örök égi vándorlás
észak, dél között.
Csörből szökött dal
bujkál a tüskés bokor
levélhajában.
Csak egy marék toll,
sebesen lüktető szív,
szabad szárnyalás.
Nyári délután.
Öreg ház hóna alatt
sárból jó fészek.
Élénk csipogás,
sok felborzolt tollruha,
zajos porfürdő.
A fagyos ágon
egy holló és varjú ül,
sötét rokonok.
Fent az ölyv köröz,
lent riadt egér szalad,
rábólint a föld.
3 hozzászólás
Egyetlen téma, és mégis mennyi, sokatmondó, apró kép… tetszett, mind, nagyon! 🙂
M.
Kedves Árpád!
Szép és sokatmondó csokrot készítettél a madarakról. Rövid sorok valóban sokat elmondanak…
Szeretettel: Kata
Nagyon jó haikuk nekem tetszett mind.
Szeretettel gratulálok: Ica