Madáretető

Itt van a tél már újra,
rövidek a napok,
északi szél fagy-ujja
ablakodon kopog.

Jégcsap díszít vén ereszt,
vagy ékesít ágat,
viharos szél nem ereszt,
rángatja ruhánkat.

A kis veréb csipeget
magot kapott tőlünk,
kapkodja a szemeket,
nem röppen előlünk.

Talán érzi reszketeg,
szeretjük mi őtet,
rakjunk hát ki gyerekek,
madáretetőket!

Kis cinkéknek szalonnát
kössünk a zsinegre,
akkor aztán ügyet sem
vetnek a hidegre!

Pustol kinn a hófüggöny,
de én nyugodt vagyok,
sok kismadár nem éhes,
túléli a fagyot!