Repdes a madár, csicsereg
Szabadságtól boldog lelke
Ha nem repülne vidáman,
Kihűlne a teste.
Élete a mozgás
Öröme végtelen
Kalitkába zárva
Léte reménytelen.
Ha rabul ejtenék
Szíve jéggé fagyna
Elengedve újra
Lassan felolvadna.
Sosem lenne olyan,
Mint akkor régen
Messziről szeretve
Szárnyaljon az égen.
2 hozzászólás
Igazi dalszöveg e versed, ám van mély gondolatisága, s irodalmi értéket hordoz zene nélkül.
Gratulálok: Alberth
Ez csak hozzászólás, nem kritikának szántam 🙂