Madárlélek

Lüktet a reggel, gyurgyalag ébred,
kaptár közelben, lösz falban fészkel.
Ártatlan lelkét fürdeti napfény,
piciny teste pihe-puha, szatén.

Dalol nékem párjával az ágon,
békés hangjuk végig fut a tájon.
Bimbót tárja, lelkem melengeti,
szívem jót dobban, bút felejteti.

Jer vállamra, kedves kis gyurgyalag,
együtt cirógassanak sugarak!
Aztán szállj, szabadon szellők szárnyán,
élj, valósítsd meg a festő álmát!