Most volt igazi csak,
Értelmetlen,
Törött szirommal
Született
Élettelen virág.
Most láttalak igazán,
Barlangba
Veszett halál
Fényű arcodat,
Rémülettől
Árulkodó tekinteted,
Hogy valami
Elérheti elzárt
Lelkedet.
Ki sem nyílhatott
Soha mára földbe
Taposott
Álomliliomom
Rólad,
Nem tudom ki vagy.
S reménytelenül
Szállok tovább,
Szakadt szárnyú
Madárként,
Hisz már nem is
Tudom meg soha.
2 hozzászólás
Van olyan, hogy jobb egy embert nem megismerni igazán, mert -bár okoskodónak hangozhat- nem érdemli meg. Talán nem baj, hogy már soha nem tudod meg. Jó kis vers.
Üdv!
Hanga
Lehet, hogy tényleg igazad van…sőt…csak azért nehéz elfogadni. Köszönöm, hogy írtál, jól estek a soraid!
H.