…a terrorban
Zokogó Madrid, könnyei hullanak.
Álmos szerelvényen,hajnali csendben,
a száguldó élet, kattog szép rendben.
Riadt emlékek, fájón sírba szállnak.
Az ördög sem alszik, mohón feldohog.
A lét ordít, a sikoly lassan eláll,
a gyertya lobog, a fohász égbe száll.
Sok-sok bombaretesz, szanaszét ropog.
Ártatlanoknak küldik az álmait,
a lelkeikkel viszik fohászaik,
szívük beteljesületlen vágyait.
A fák már, rügyeiket élesztgetik.
Valakik a védtelenek vágyait,
a földi létükből, végleg elcsenik.
5 hozzászólás
Örülök, hogy tetszett és köszönöm a kritikát.Üdv.Ernő.
A vers tetszik, de ez nem tartozik a gyerekvers kategóriába.
Kedves hundido,lehet hogy igazad van, nem könnyű gyereket játszani.üdv.haver.
…hacsak nem akarod megríkatni a gyerekeket!!!:):)…elírtad a műfajt!!…különben jó a vers..de miről szól??:)…üdv doratea
A vers a 2004 március 11-i madridi, véres merényletről szól, amikor nagyon sok romániai, közöttük erdélyi magyar is meghalt.Üdv.,haver.