mag

akár a megfáradt hangok
hullanak le a szárny szegett évek
izzik még a Nap, száguld még a Szél
de én mégis kicsit félek

sodor az élet óceánja
szigetről szökött mag vagyok
átázott, sós már a testem
de mégis érintetlenül hagyott

ha partot érek zúgó habok között
napfény szárítgat és vihar dobál
de én egyre csak abban bízom
hogy valami "jó föld" majd rám talál