Bilincset verhetsz kézre, lábra,
gerincet, és koponyát törhetsz
–nyomorékká verheted a testet.
Mégis földi létedben
örökre tehetetlen vagy.
A született élet szent bölcsőjében
örökké él az ősi, szabad,
ellenálló gondolat.
Csontpáncélba zártan, megfoghatatlan,
megközelíthetetlenül szabad marad!
Törvényeket osztó hatalmadban rab vagy,
magad vagy a rab:
a félelmed rabja vagy!
Magad vagy a rab
By Futóinda
10 hozzászólás
Nagy igazságokat olvastam a versedben, kedves Futóinda. Sokan valóban rabok vagyunk…
Elgondolkodtató sorok.
pipacs
Kedves Pipacs!
Ahogy az előbbi, (elrepült) néked írt válaszomban írtam, AZ IGAZSÁG IGAZSÁGOT SZÜL.
Azt ki is kell mondanunk, főleg, ha nemcsak egyéni érdekekről szól, hanem az a nemzet-közösség érdekét is képviseli.
Az ember Isten adta szabadságát korlátozó törvények ellen, az ember születésekor kapott természetes jogával kell kimondani és tiltakozni az ellen, amit magyarul "önkénynek" hívunk.
Örülök, hogy olvastál, s erre jártál.
Szeretettel, Inda.
Kedves Futóinda!
Igaz a vers minden sora.
Üdvözlettel:SzJ
Kedves János, barátom!
Ezt a fönti versemet, vasárnap, március 17-én, a Cambridge-i, Kossuth Ház, március 15-i ünnepélyen, 1848-as forradalmunk megemlékezésén mondom el.
A lángot, az igazság lángját vinni kell és mint irányt és célt, szintén felmutatni.
Az élethez való jog mellett van még egy fontosabb tényező is: az életet tápláló szabadsághoz való jog az, amelyet nekünk magyaroknak, a MAG népének nem szabad elveszítenünk.
Köszönöm a véleményed.
Barátsággal, Inda.
Kedves Futóinda !
Óriási igazságot írtál meg alkotásodban.
Bizony ritkán ismerjük be, nagyon sokunkban félelmek vannak.
Valahol "rabjai" vagyunk mindannyian.
Szeretettel gratulálok versedhez: Zsu
Kedves Susanne, Zsu!
Mihelyt felismertük azt ami okozza ennek a szónak a 360 fokos értelmét, hogy "rab", akkor már az ember lába azon az úton van, amelyen ellene kell, hogy menjen, az őt körül ívelő késztetés ellen.
Bennünk van a cél is és az út is, alázatossággal mind a kettőt egyesítenünk kell. A rabság minden értelemben kényszert jelent, amitől meg kell szabadulnunk.
Gondolataidat, szeretettel fogadom.
Üdv. Inda.
Kedves Lajos! Méltó az ünnephez versed. Rabjai vagyunk sok mindennek: testnek, gondolatnak, félelemnek, szerelemnek és még sorolhatnám. Ez esetben a rabságtól meg kell szabadulni és ezt gyönyörűen írtad meg. Gratulálok. Éva
Kedves Éva!
Örülök, hogy felsoroltál néhány rabság-félét. Ha már, válogatni lehet(ne), akkor én a szerelemnél maradok, mert az olyan jó érzés, sőt bizsergető rabságnak is nevezném.
Mellesleg a pozitív energiával való feltöltése változtatja meg az embert, olyannyira, hogy nem akar az ilyen-olyan szerelem rabságából, vagy rabságától szabadulni.
A negatív töltetű, kellemetlen szellemi, testi, nemzeti rabságtól, pedig minél előbb meg kell szabadulnunk.
Üdv. szeretettel Inda.
Kedves Futóinda!
Sokféleképpen lehetünk rabok! A legrosszabb ha saját magunk rabjai vagyunk. Elgondolkodtató a versed.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves oroszlán!
Valahogy félre sikerült a fönti versem, mert, ha figyelmesebben elolvassuk, folyamatosan a bennünk, a magunkban hordozott génjeinkben élő, fel-fel törő, a szabadság csírájáról, s annak vágyáról, elpusztíthatatlanságáról szól a vers törzse.
Az első öt sorban a szabadságunk eszmeiségének tipróihoz szólok és az utolsó három sorban van az igazi kegyelemdöfés, mert mindennek ellenére nem mi vagyunk a rabok, hanem azok akik törvényekkel akarják megfojtani, kordában tartani az elpusztíthatatlan, a génjeinkben élő szabadsághoz való jogot.
Aki, vagy akik ezt akarják, azok az egészséges reakciótól félnek s a félelmük rabjaivá válnak.
Ez a fönti versemnek a lényege.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a fönti sorokon.
Szeretettel, Inda