Olyan nagyon vártalak
bár magam sem értem,
soha nem is láttalak
mégis ezer sebből vérzem.
Olyan nagyon vártalak
ismeretlen idegen,
de ha hallanám szavad
reszketve rezdülne lelkem.
Olyan nagyon vártalak
de most az üresség fáj,
nem tudom, hogy ki vagy
…mégis hiányoztál…….
8 hozzászólás
Kedves Susanne!
Ismerős az érzés. Amit a szív diktál olykor nem is kell érteni, hiszen tudja az ember, miből fakad!
szeretettel-panka
Kedves Panka !
Természetesen tudom, de mégis nevetek, hisz magam sem értem ezt 🙂
Szeretettel: Susanne
Drága Susanne!
Csodaszép érzések…
fájóak,de egyben tele reménnyel
Szeretettel gratulálok:sailor
Drága Sailor!
Szépek, de mégis félek………a remény hal meg utoljára !
Szeretettel köszönöm soraid: Susanne
Sok mindent nem ért az ember, aztán egyszer csak megvilágosodik. Talán jobb is néha, hogy így vagyunk.
Szeretettel:Selanne
Bizony kedves Marietta !
Talán jobb is így……..mégis hiányzik……
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Várni valakit, aki lehet, hogy meg sem érkezik. Talán nem jön, talán jobb is neked nélküle, talán nincs is rá szükséged. Te mégis azt érzed, nem megy nélküle.
Szépen megfogalmaztad az érzést, milyen a csordultig telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni.
Judit
Kedves Judit !
Tökéletesen egyetértek veled, talán lehet, hogy jobb így nélküle,mégis várom 🙂
Szeretettel: Susanne