Régen nem láttalak, akkor is hideg este volt,
habzott a felhő, a Nap már utolsót villantott.
Rám mered az óra, a mutatója éjfélt kutat.
Magamba bújok, mert most egyedül vagyok,
de élek, mint a legtöbb védtelen, lélegzem.
Nézd, a vérszegény éjben, hogy hízik a Hold,
tágul már börtöne, de soha nem lesz szabad.
Csend van, bennem fuldokol az összes csillag.
10 hozzászólás
Kedves Ilona!
Nagyon mély érzések, szép, de fájó gondolatok. A két utolsó sor megfogalmazása egészen elragad.
Laca ⚘
Köszönöm kedves soraidat Laca, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Kedves Ica!
Szép, szomorú a versed, megragadó képekkel.
Szeretettel: Kati
Köszönöm kedves Kati, hogy olvastál.
Szeretettel
Ica
Drága Ica!
Szép, szomorú gondolatokat hoztál ismét.
"de élek, mint a legtöbb védtelen, lélegzem."
találó sorok a mai állapotokra. Igen, így vagyunk.
Ölellek szeretettel,
Ida
Sajnos drága Ida, ilyen a mai helyzet.
Remélem nem sikáig!
Vigyázz magadra.
Ölellek szeretettel
Ica
Kedves Ica! Mellbevágó sorok a magányról, a szomorúságról! Tetszik! Szeretettel: én
Kedves Laci!
Sajnos ilyen versek születnek a bezártságból.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Kedves oroszlan!
Fájóan szép!
Csodás az utolsó sor:
"Csend van, bennem fuldokol az összes csillag."
Szeretettel gatulálok:sailor
Szép napot!
Nagyon ügylj magadra!
Kedves sailor!
Köszönöm az olvasásod, a gratulációdat.Vigyázzunk egymásra!
Szeretettel
Ica