Sziasztok,az én nevem Polostyák Zoltán
Aki igaz hogy egy bottal,de megáll a lábán
Koraszülött lettem,majdnem meghaltam
Hálát adok Istennek,hogy életbe maradtam
Másfél éves koromban még nem tudtam állni
Utánna nehezen,de megtanultam járni
Hat éves voltam,mikor lábamat műtötték
Reméltem hogy jobb lesz,szüleim is hitték
Sokszor elő fordult az iskolábol kimaradtam
Köszönöm a tanároknak,a lemaradást behozhattam
Szemüveges vagyok,de én ezt is elfogadom
Van aki nállam betegebb,magam evvel vígasztalom
Életembe mindíg jutott testi,lelki szenvedés
Az együtt érzés,vígasztalás ugye milyen jó érzés?
Teszek sok jót és szépet,így járok az életúton
Szívemre szeretet eső cseppje húlljon
2 hozzászólás
Kedves Zoló!
Nagyon nem megszokott hogy valaki, a nem is annyira felhőtlen életéről így tudjon írni, ahogyan te. Könnyed stílusú, már-már azt mondanám felhőtlen.
Nekem a versed utolsó sora tetszett a legjobban, azt hiszem abban minden fontos benne van.
Gratulálok.
Szeretettel: A.
Kedves Angelface
Sokáig tartott míg elfogadtam magam,próbálok mindent pozitívan látni,azt hiszem úgy könnyebb minden.Köszönöm hogy olvastad versem.
Üdv:Zoló