ne súgják fülembe értelmét a szónak,
ne mutassanak utat, amin el kell majd indulni,
parancsszóra nem tudok máshoz idomulni.
Én nem kérek mankót, míg magam tudok járni,
nem kell énhelyettem a hét próbát kiállni,
én magam rontom el önmagam életét,
ne segítsen ebben egy bölcsebb nemzedék.
Én vagyok az erdő eltiport virága,
vagy leszek – ha akarom – a legmagasabb fája,
völgyben a kis patak, mely csendes csobogással
vág ketté egy hegyet, szívós kitartással.
Vagy Atlasz makacs öccse, ki maga visz a hátán
egy lelkekkel telt bolygót a képzelet határán.
Én vagyok a harag, vagy a megbocsátás,
magam ellensége, míg másoknak áldás,
én vagyok a hegycsúcs, kit szelek ostromolnak,
szívem fagyos burka, fekhelye a hónak.
Ne sajnáljon senki, és ne is éltessen,
lekezelő gőggel senki se szeresen.
Emberré érek én ez embertelen létben,
és rideg magányommal társulok az égben.
16 hozzászólás
Kedves Millali!
Ilyen határozott vers olvasása után alig merészkedtem hozzászólni. Örülök, hogy rátaláltam.
Az első soroknál úgy gondoltam, egy dacos ifjú írta. Ám idő közben rájöttem, nem. Ez egy letisztult, komoly tapasztalattal bíró, a szavakkal, költői képekkel, rímekkel jól bánó ember alkotása.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Műértő kritikád oly jó volt olvasni,
Nőt tőle az egóm ezt kár is tagadni.
Ne ítélj el ezért, hisz emberből vagyok,
Szeretem a szép szót akárcsak a "Nagyok".
Legjobban az tetszik, hogy megértetted versem,
S ez téged minősít, le kell, hogy szögezzem.
A z idő című versed "megrekedt" bennem él,
S üde varázsában nem tehet kárt a tél.
Üdvözlettel:
Millali
Lám-lám! Még a válaszoddal is tudsz kellemes meglepetést okozni.
Köszönöm szépen!
Zsóka
A jó dolgok nem mindig kerülnek pénzbe,
Szeretetet adni: ez lényemnek része,
S minél bőkezűbben szórom szét vagyonom,
Nekem annál több lesz: ezt megtanultam, tudom.
Üdv.:
Millali
Azt gondolom, vagyunk úgy , ahogyan kialakultunk, személyiséggel megáldva. Attól, ugyan el lehet térni, de nem érdemes. Minek? Pláne nem parancsszóra, vagy beállni egy olyan sorba, amit csak mutogatásképpen teszünk, és másként gondoljuk. Vállalni , bevállalni önmagunkat, az már valami! Versedben ezt jól érzékeled, szeretem olvasni műveidet.
Selanne
Jól esik, hogy szívesen olvasod az írásaimat. Nem mindig ugyanazt olvassuk ki a sorok közül, de éppen ez a szép benne hisz: "Fán se nő két egyforma levél".
Millali
Az embernek saját magáról a legnehezebb írni. Ez a legrázósabb terület. Neked nagyszerűen sikerült! Tetszett a versed, nagyon jók a képek, a hasonlatok, a rímek, a ritmus!!! Üdv: én
Köszönöm! Ez a kritikád nagyon finom volt.
Üdv: Millali
Kedves Millali!
A kíváncsiság vezérelt, vajon mit írsz magadról…
Nem kérkedő, inkább szerény, a szavakkal, képekkel jól bánó alkotó alkotását olvashattam.
A legdöbbenetesebb az volt, hogy sok helyütt magamra ismertem, csak éppen nem tudtam volna ilyen jól megírni. Kiváló művet olvastam Tőled most is. Gyakrabban kell(lene) itt olvasgatnom, van még bőven mit bepótolnom. Ennek a versednek nagyon örültem.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastad a versemet. A szépre kerekedett véleményedet szerényen elégedett mosollyal tettem zsebre. A műveidből már nekem is kitűnt, hogy a belső világunk nagyon sok hasonlóságot rejteget. Ez a mindenkit szeretni akarok hajlam nem mindig előny, de ilyennek születtünk, vagy ilyenné váltunk, és nincs mit szégyellni rajta.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Erőteljes és határozott vers.Jó volt olvasni. Gratulálok!
Barátsággal: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm a véleményedet. Örülök, hogy rátaláltál erre a versemre, ez az egyik kedvencem.
Barátsággal:
Millali
Jó kis önvallomás, őszinte, nyers, határozott…és emberi:)
Üdv: Évi
Köszönöm Évi, örülök, hogy erre jártál.
Üdv:
Millali
Huhh, de makacs Kend !
Igen, csak így lehet megtanulni élni a világban, saját hibáink a legjobb tanítók.
Kedves Milalli!
A világ nem ilyen, sajnos megalkuvásokkal teli, de ezt Te is tudod!
Azért nagyon tetszett-e kemény legény, ki "kiverselte" magából a büszkeséget 🙂
Szeretettel: Angie
Szia Angie!
A makacsság nem minden esetben bizonyul hasznosnak, viszont ha az önismeretünket nem akarjuk arcul ütni, akkor nem szabad ezt sem eltitkolni. Az említett kemény legény a büszkeségét azért a vers végére már elcserélte a megalkuvást jelentő beletörődésre.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel:
Millali