Halkul a nevetés, merengve néz távol,
ecsettel kis szívet kerítésre mázol,
egy ügyetlen kéz mely suta,remeg, ráncos,
életében nem volt nyerő versenytáncos.
Kutyulva keveri szerelem italát,
szeretné érezni boldogság mámorát,
kivasalni idős szívének ráncait,
tagadni múló idő veteránjait.
6 hozzászólás
Kedves Edit!
Köszönöm versednek hangulatát.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Köszönöm, hogy nálam jártál és a magas pontszámot. Boldoggá tettél vele.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Na ilyen életvágyat szeretnék én, még agg koromban is, ha megélem.
Kis szívet, ecsettel, kerítésre festeni.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Szerintem pont ilyen leszel 98 êvesen.
Szerintem.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit! A magány valami pusztító érzés lehet! Versed jól érzékelteti! Nem kívánom senkinek!!! Szeretettel: én
Kôszônöm Bôdön!
Sajnálom, hogy ilyen szomorú dologról írtam……
Szeretettel: Edit