Dobol a fülemben a vérem,
Futnom, rohannom kell, különben végem,
Borzasztó csönd honol a téren,
Nem hallatszik más, csak kétes léptem.
Követ, lohol mögöttem; félek,
Mellettem haldokló sóhajtja: Kérem!
Nem nézek rá, szemében ott a féreg,
Nem nézhetek rá, különben végem.
Futok, szaladok a semmibe,
Felkelő Nap, remegő Hold kiáltja: Menni kell!
Láncaim fojtanak, előttem a ketrec képe,
Nem állhatok meg, még ha az árny el is érne.
Látom már, látom a megváltó határt,
A rácsok nyitva, ott már nem hatolhat át,
Érzem már a szabadságom illatát,
Úgy szállok a széllel, mint felettem egy madár.
Félelmem hirtelen növekszik, rettegés jár át,
Fülemben lihegését érzem, nem érek már át,
Kétségbeesés kerülget, ó, a régi barát,
De szemem a könnyek függönyében egy kezet lát:
Felém nyúl és megragad, a szürkeségből kiránt,
Újra látom a színeket, melegség vár rám.
A kéz kicsúszik sajátomból, a levegőt markolom már,
Megfordulok, ahogy meghallom az éles csattanást,
A rácsok zárva, s mögötte ott vigyorgott rám
Az, kit majdnem legyőztem: a Magány.
Magány
By Scarlet
8 hozzászólás
Kedves Scarlet!
Mint egy lidérc álom, lázas, remegő szinte kiált.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Szia harcsa!
Nem jársz messze a valóságtól, ugyanis egy korábbi álmomból született a mű. Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál!
Üdv: Scarlet
Szia Scarlet!
annyi minden jutott eszembe versedről, de csak röviden: kezdem a negatívumokkal: kár volt lelőni az elején, azaz a címmel az egyébként remek csattanót. Képzeld, ennek a lidércnyomásos történetnek a vége mekkorát szólna, ha nem tudnám előre ki a rém. A második a rímképlet. Ez rímszerkezet inkább meséssé, vidámmá teszi a történeteket, ehhez a témához pedig nem illik.
Kiváló viszont az ötlet, a jelkép, a feszültség kitartása, a történetiség,a felesleges girlandok elhagyása, tulajdonképpen olyan, mintha egy rövidfilmet néztem volna, vagy egy kisprózát olvasnék. furcsa feldolgozása ennek a témának, i írtam már ilyet hasonlót versben, és egyáltalán nem idegen tőlem ez a rémálomszerű-misztikus lélekábrázolás, ezért nagyra értékelem munkád.
Üdv: Cal
Szia Cal!
Őszintén szólva, szinte sosem adok címet a verseimnek, így csak feltöltéskor beírtam az első dolgot, ami eszembe jutott; és meg is bántam. Gondolkozom rajta, hogy megváltoztatom, még nem tudom. Utólag már nem "illik" belepiszkálni 🙂
De köszönöm, hogy ismét írtál, a negatívumok kiemelését is; ezek is a fejlődésre ösztönöznek 🙂
Üdv: Scarlet
🙂 akkor egy cipőben járunk, pontosabban kettőben: én is a végére hagyom a címet, és én sem szeretek utólag változtatni a verseimen.
További szép estét…látom, már töltöttél fel újat! 🙂 címre figyeltél? 🙂
Üdv: Cal
Igen, akkor ebben egyetértünk 🙂
Szerintem a következő versemnek sokféle címet adhattam volna, de nem fogja befolyásolni a tartalmat, vagy az olvasás menetét. Nem is árulok el többet 😉 További szép estét Neked is!
Üdv: Scarlet
Nagyon jó vers, végig sodró, lendületes, és megrendítő. A hideg futkos az emebr hátán miközben olvassa. Gratulálok!
H.
Kedves Hayal, nagyon szépen köszönöm!
Üdv: Scarlet