csavargó csillagok
kóborló mondatok
magányos éjjelen
ezüstös Hold ragyog
botorkál most a szél
új titkokról mesél
magányos éjjelen
ábrándos csend zenél
susogó levelek
bujkáló gyökerek
magányos éjjelen
könny csillan köveken
csobbanó víz mélyén
bánatos part mentén
magányos éjjelen
árvává öleltél
lépés hull nesztelen
sóhaj száll esztelen
magányos éjjelen
vágyárkok testemen
megérint az idő
a leghűbb szerető
magányos éjjelen
ő lesz a vezető
lebegni volna jó
mint vízen kis hajó
magányos éjjelen
part sosem látható
2 hozzászólás
Annyira szépek a szó játékok, minden szavát ízlelgetni lehet a versednek, nagyon jó volt olvasni! A vége kicsit elszomorított, de talán pont ettől lett nagyon hatásos. Örülök, hogy olvashattam!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hayal!
Sajnos a magányos éjjelek szomorúak… és az, hogy egy éjszaka magányos-e, nem attól függ, hogy egyedül vagyunk-e… ettől pedig még szomorúbb.
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu