Jégvilágon tükörcsillám csillan,
galamb száll, hangja, mint búgó orgona.
Csipkés erdő, mező nyugodt, csendes,
fején ül az ékes gyémánt korona.
Tisztáson egy magányos fenyő áll,
felé puha havat hord a derűs szél.
Tekintetében fény ül, bölcs, nemes,
csodát várja tárt karral, s békét remél.
Éj leszállt, az égen aranycsillag,
lágy selyem suhant hamvas angyalszárnyon.
Fenyő szívében tűz- láng lobogott,
hozzá vadak zsongtak, lelkük mily bársony.
10 hozzászólás
Kedves Suzanne! Szerintem a versed finom, törékeny hangulatú. Ez csak a végére oldódik fel. Szépek a természeti képeid. Tetszik a fa megszemélyesítése is. Barátsággal: Madár.
Köszönöm szépen kedves Madár!
Boldog karácsonyt:
Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Égy nagyon szép ihletes percben született írásodra
gratulálok!
"Tisztáson egy magányos fenyő áll,
felé puha havat hord a derűs szél.
Tekintetében fény ül, bölcs, nemes,
csodát várja tárt karral, s békét remél."
Szeretettel:sailor
Szép napot
Boldog ünnepeket
Köszönöm szépen kedves sailor!
Boldog karácsonyt:
Zsuzsa
Csodás téli képek!
Gratulálok!
Szeretettel: Béla
Köszönöm szépen kedves Béla!
Boldog karácsonyt:
Zsuzsa
Szép ünnepi képek és sorok!
üdv, grat
leslie
Köszönöm szépen!
Boldog karácsonyt:
Zsuzsa
Szia!
Asszem, eltaláltad a Karácsonyt!
Túlparti
Kedves túlparti!
Köszönöm szépen:
Zsuzsa