A bánat és a reménytelenség, hatalmas "erény"
Most minden a válladon van, elfogyott….az egész
Kitörölte, valami másik hatalom, erre ma jöttem rá
Borgőzös alkonyon
Akarom, hogy ne fájjon, akarom, hogy Neked igen
De nem a bosszú, vagy a harag hajt tova
Be kell látni, aki el akar menni, azt engedni kell
Még akkor is, ha úgy érzed a szívedet tépik el
Menj, szárnyalj, énbennem csak a szép maradt
És mindig érezd jól Magad
A szeretet a haragban is él, vágyaid nem kínzó eszközök
A szerelem az örök, csak épp most valaki másba költözött..
5 hozzászólás
Szép búcsúzás, Dini. Az utolsó versszak különösen megfogott.
Gratulálok: Colhicum
A búcsú mindig fájdalmas, de új utat ad, hogy menj tovább.
fájó érzések zudulnak versedből, remélem hamar csitul a lángja, s talál vízet, mi csillapítja a sebeket!
Gratulálok Dinikém!
Ha valakit szeretünk, arra is képesek vagyunk, hogy elengedjük. Nagyon szép vers.
Rozália
Kedves Dini! Versedbes jajt kiált a fájdalom, örjöng a lélek, az értelem kiutat keres! Írd meg az elbocsátó szép üzenetet! Üdv Katalin
Mindenkinek köszönöm a hozzászólást, jól estek a szavaitok!
Köszönöm