Elszürkült napokon
fátylat bont a magány,
buta gondolatok
sora glédában áll.
Elégedett a vágy,
hisz pihenőt kapott,
lepedőn gyűrött ránc,
oly egyedül vagyok.
Elszürkült napokon
fátylat bont a magány,
buta gondolatok
sora glédában áll.
Elégedett a vágy,
hisz pihenőt kapott,
lepedőn gyűrött ránc,
oly egyedül vagyok.
6 hozzászólás
Szia Edit! 🙂
Lám, mire képes a magány! Rövid versedben jól összefoglaltad a lényegét. A kisebb terjedelem és a sűrű tartalom miatt a záró sor nagyobbat ütött.
Gondolom, a "gyűrőtt" véletlen, máskor jobban figyelj! 😀 Kivételesen javítom. 🙂
Ez az egyik legjobban sikerült versed. Érdemes továbbra is foglalkozni a részletekkel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, azt hiszem most kaptam tőled először öt csillagot, úgy emlékszem. Roppantul örülök neki, hisz akkor szintlépést ugrottam nálad, ami nem kis dolog. Köszönöm, hogy javítottad az ékezetet, tényleg véletlenül csusszant oda a hosszú ő.
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Milyen jó néha a magány is, hiszen ettől született eme rövid vers. Nem is "buta" gondolatokkal foglaltad össze. Azért magányodban is, próbálkozzál hosszabb verseket is írni.
Azonban így is tetszett az alkotásod, szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm, Kata…..lsz hosszabb is ígérem…. Szeretettel :Edit
Szia Editke!
Nagyon átérezhetően írtad le az egyedüllét, a magány érzésének pillanatát, és annak minden össze- tevőjét.
Szeretettel olvastalak:
Ildikó
Köszönöm, Ildikó.
Szeretettel: Edit