Magánzárka

Fal mellett az ágyam
Abban a szobában
Nem is volt ott semmi más
Beléptem én bátran.

Magánzárka volt az
Tudtam én azt jól,
Ablak sem volt rajta
Csak sütött a nap távol.

A holdat se láthattam én
Pedig úgy akartam
Elképzeltem fényét
Minden gondolatban.

Volt, hogy széket kívántam
Kemény ágyam mellé
De nem kaptam semmit
Nem érdekelt senkit.

Az asztal is az álmom volt,
De sajnos az is maradt,
Az ágy az én bús lelkemmel
Egymagára maradt.

Csak a rács volt biztos,
Kovácsolt és fémes,
S, lelkem nem volt többé
Már igazán fényes.