Ez a világ már lelkek romhalmaza
Nem nő a virág, már lomha; laza
Termőföldbe
Döfte rőt búját az árva,
Várva megváltó fénynyalábokat.
De az éhhalál nem válogat.
Üres lábasokat nyaló hajsza;
Hullik már Isten bajsza:
Megcsapta orrát a baj szaga,
És csapott oda akkorát maga
Elé hogy megrepedt az ég.
Elég! Imánk az ég felé félúton elég.
Magunkra maradtunk, magvunkra
arattunk s most megisszuk levét…
Magunkra maradtunk
By Ngaboru
6 hozzászólás
Átérzem a mondanivalót, mégis úgy érzem, egyes helyeken könnyíteni kéne a szerkezeten.
Jó a ritmus, de talán túl nagy hangsúly van a szavakon, a jó rímeken.
Egyébként jól sikerült vers ez is.
Üdv.:Tamás
Szándékosan akartam szójátékot is belevinni, nem akartam hogy a mondanivaló legyen hangsúlyos, így legalább a szerkezetet is figyelni kell. Köszi hogy olvastál
Üdv
Sem a szerkezettel, sem a ritmussal, sem a
rímekkel nincs problémám.
A versed mondanivalója nagyon időszerű.
Tetszik…
Örülök, hogy olvastalak.
Köszönöm szépen, én örülök hogy olvastál.
Üdv
Bizony jó vers ez!
grat:ruca
Hát köszönöm szépen!
Üdv