Kékcinegének a hangja ha csattan,
élvezem, állok a rózsalugasban.
Zöld füge érik, a bodzavirágra
harmatot ejt a leanderek ága.
Itt vagyok otthon, ahol lila estek
füstös egébe rigók keverednek,
itt, ahol azzal a névvel, hogy: élet,
tiszteleg népem a búzavetésnek.
Szép, gyönyörű ez a föld, ez a népség,
jaj, csak a főkbe ne hullna sötétség.
Ősi, nagy átkot idézget a fáma,
bárcsak e monda valóra ne válna!
Bárcsak a bő aratások, a béke
szállna fejünkre, nem ős, ezer éve
ránk települt hit, amely igazából
csak a kiegyezés óta világol!
Nincs magyar átok! Nézzetek körbe,
harc a világ. Hisz a nép lehet törpe,
vagy hatalom, de megoszlik örökké –
szik buborékja pezseg ki körökké.
Bárcsak a béke törékeny igája
összefogással a markokba állna,
s oly veteménye lehetne, oly zöld,
sarkaiból hogy kifordul a föld!
6 hozzászólás
Formára és tartalmilag is igazi Poézis!
Felemelő volt olvasni!
Üdv András
Köszönöm dicsérő szavaidat, kedves András.
Kedves Irénke!
Igazad van, nincs magyar átok, el kellene már feledni ezt a tévhitet!
Nagyon tetszik a versed.
Szeretettel:
Ylen
Örülök, hogy egyetértünk, és köszönöm az olvasást, kedves Ylen!
Kedves Irén!
A turáni átok, hogy " Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmibe ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele… " – számomra úgy tűnik, hogy nem egy átok, hanem egy jóslat volt a táltosoktól.
Csak körül kell nézni a gazdasági, és politikai életeben, vagy akár a közvetlen környezetünkben, és nem túlzás azt mondani, hogy nyoma sincsen a szeretetnek, a megbecsülésnek, és a jó értelemben vett összetartozásnak.
Azzal viszont mélyen egyetértek, hogy jó lenne, ha nem így lenne!
Judit
Juditkám, igazat írsz, van széthúzás és a többi, de csak nálunk?
Sajnos, bárhová nézünk a világban, ezt látjuk. Mindenhol harc és gyűlölet… ezért írtam, hogy nincs magyar átok. Se iráni, se szír, se afgán, satöbbi…