Rata
Szigorú ember korán reggel
mihelyt felkel, egy páleszt benyel.
Marja a gyomrát, de cseppet sem bánja;
jelszava, íme: halál a májra!
Rata
Pálesz Palkó a kocsmába betoppan,
szemeiben ijesztő fény fellobban.
Ha balhé van, abban ő mindig részt vesz,
mert hevíti belülről a tömény szesz.
Eta
Alkesz Jankó a kocsmában tanyázik,
kortyolgat is serényen, így nem fázik.
Egy szál pólóban nyomatja keményen,
pulóvere árát issza el éppen.
Eta
Alkesz Jankó a kocsmában iszogat,
mindenkit a bicepszével riogat
– hiába, mert igencsak vézna alak:
a röhejtől majd kidőlnek a falak!
Eta
Alkesz Jankó az ivóban kortyolgat,
közben pedig buzgó imát mormolgat.
Kihez fohászkodik vajon a koma?
Istenhez, hogy holnap is legyen bora.
Eta
Alkesz Jankó a kocsmában ücsörög,
egy üveg bor mellett vígan szütyörög,
ha szólítják attól viszont bepörög,
amin aztán a sok haver jót röhög.
Eta
Alkesz Jankó a kocsmában szomorú;
páleszt szörcsöl, mert a bor már egyhangú.
Unja magát és megszólal: apropó!
Itt a pálesz – hát hol a Pálesz Palkó?
Eta
Pálesz Palkóra várunk, de csak nem jön,
úgy látszik ma otthon volt nagy szeszözön.
Mindegy, azért nélküle is megvagyunk,
Alkesz Jankón mindig jókat mulatunk.
Rata
Pálesz Palkó ütős legény, mindenkit megver,
ha felbukkan, rögtön látszik: kemény egy ember,
a kocsmában nem viccel ám, töményet rendel,
hogyha rágyújt, a szájában füstöl a kender.
Rata
Pálesz Palkó ütős ember, ezt mindenki tudja,
a port vele így hát össze senki nem is rúgja.
Töményet nyom reggel, este, s mindenki azt várja
hogy mikor fog összeaszni felfúvódott mája.
Rata
Pálesz Palkó kemény ember, ezt mindenki tudja,
ha berúg, az egész kocsmát ő bizony feldúlja.
Egyedül a tömény az mi neki nagyon jót tesz,
ezért van az, hogyha szomjas csak ütős páleszt vesz.
Rata
Pálesz Palkó kemény legény,
semmi sincs az izma helyén,
ha az alkeszt felböfögi,
a sok haver kiröhögi.
Eta
Alkesz Jankó sem ma jött ám le a falvédőről!
Hogyha belép, a sok léhűtő mind hátrahőköl
mert Jankó nem tréfál, dermesztőn így nevet:
“aki megjegyzést tesz, engem megemleget!”.
Eta
Alkesz Jankó a kocsmában ugyancsak merengő;
naphosszat ott tanyáz ő meg a sok léhűtő.
Míg a levet hűtik maguk fölhevülnek,
Alkesz Jankóval meg jól elvegyülnek.
Eta
Alkesz Jankó a kocsmában aztat fontolgatja,
a következő szkanderpartit meddig halogatja.
Magánál van még úgy-ahogy, a többiek már dőlnek,
most kell teret adni hát az állati erőnek.
Rata
Belépek a kocsmába és jó nagyot durrantok,
ezzel aztán sok vad alkeszt nagyon fölbosszantok:
felugranak az asztaltól s zordan rámmerednek,
nem is tudom mit tegyek, a térdeim remegnek.
Rata
Szomjasan és felhevülten lépek a kocsmába,
megkérdezem a csapost, van-e szörp, de málna.
A sok alkesz körberöhög, nem hajtanak fejet,
így szólok a csaposhoz: hát adjon inkább tejet.
Eta
Bemegyek a kocsmába és limonádét kérek.
Hahotában törnek ki a kemény, vad legények,
lesajnáló vigyorgással szépen végigmérnek
és láthatólag teljesen hülyének vélnek.
Eta
A kocsmába máma este biztos hogy bemegyek
s szokásomhoz híven megint kakaót rendelek.
Hogyha ma sem kapok, hát meg senkit nem verek:
megfordulok akkor és csendesen elmegyek.