Magyar íjász
Szkítiának messze földjén ott élnek a harcosok,
Tátos dobok, regös ének erejével eljutok,
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Elindulunk hívó szóra, ha kell, adom életem,
Tűzzel-vassal minden áron meg kell, védjem népemet.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Ha elveszed életemet hétszer jövök világra,
Megbánod, hogy megszülettél, mert elviszlek a halálba.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Magam fajta szittya harcos íjában az élete,
Ellenségemnek mutatom ki a magyarok istene.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Hetedik életem végén tűzben fogok elégni,
Ennél nagyobb dicsőség engem nem fog elérni.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
2006. kikelet hava. 31.
3 hozzászólás
Nem is tudom.Ettől azt hiszem nem ijed meg sem ördög,sem fia.Ha a népet
-népemet,népünköt kell védeni,hát én is jövök,de erre a menetelő dalra vala-
hogy nehéz indulni.
Másképp kellene ennek a kűrtnek harsanni!
köszi szépen. Azt hiszem inkább énekelve kellene hallanod. A tatosdob meg a dallam jobban fűszerezi.
Éltetem a versedet!
Vannak akik nem értik -de talán nem is baj.
A “rosszszellemeknél ezerszer erősebb
a táltos hittudás!