Der Erde Schmerz, der Erde Wonnen,
Wir haben redlich sie getheilt;
Ich trank mit euch aus einem Bronnen
Und mit euch zog ich unverweilt.
Doch allgemach im Lauf der Zeiten –
Ich wußte selbst nicht, wie es kam –
Sah ich euch immer ferner schreiten,
Obgleich ich doch nicht Abschied nahm.
Auch habt ihr mich nicht ausgestoßen,
Und dennoch steh' ich jetzt allein; –
Ich hätte gern das Glück genossen,
Ein Mensch mit Menschen froh zu sein!
Ferdinand von Saar
A költő
A föld fájdalmát, föld örömét,
szépen elosztottuk őket;
mi együtt ittunk, egy kút vizét
's élveztük a szép időket.
Valahogy az idők múltával –
én sem tudtam, miként történt –
engem az élet fordultával,
búcsú nélkül, elnyelt az örvény.
Habár nem ti zavartatok el,
most mégis egyedül állok; –
reméltem ez itt egy klubhotel
és itt barátra találok.
Fordította Mucsi Antal
2 hozzászólás
De szeretnék gratulálni,
Jambikus fordítást látni…!!!
Kedves Attila!
Azt hiszem nálam az csak a véletlen műve lesz, de annak ellenére mégis örülök, hogy jelentkeztél.
üdv Tóni