Munkába indulsz. Pár perc séta.
A zord hideg arcodba vág.
Az utca csendes… s arra gondolsz
Bizony kell már a nagykabát
A sarkon túl, a járda szélén,
Valaki ül magányosan.
Hátát falnak támasztva bámul,
Kabátján fagyos szél suhan
Elmész mellette szemlesütve
Nézed az út túloldalát
Lépteidet megszaporázod
De lelked kétség járja át
A jobbik éned arra gondol
Szegény ördög… Mért van ez így?
A rosszabbik lázadva rádtör
S jó magyarázatot kerít:
Ha én megélek… Ő miért nem?
Dolgozzon! Az sose fájhat!
Tovább sietsz. De érzed, csaltál…
Nem lett jó ez a magyarázat…
2 hozzászólás
Szia!
Mintha belőlem (is) olvastad volna ki! NAGYON tetszik! Most először olvastam Tőled verset, mindjárt olvasom a többit is. Tetszik a szabályos ritmus, a rímek és legfőképpen a mondanivaló.
Titi
Köszönöm…