Magyarország (nyelv)

Volt egy álmom…egy szabad Magyarország,

Hol áldás a lét és kincset ér a fiatalság.

Volt egy álmom, hol nem tiltja meg senki,

Hol nem bűn igaz embernek, és magyarnak lenni.

Te nem vágysz végre itthon igazságra?

Hogy minden ember végre ráleljen igazára?

Hogy ne legyen bűn magyarul azt kérni,

Hogy hagyjanak minket legalább jobbat remélni!

Vért izzad a magyar, hogy itt boldogulni tudjon,
Imát rebegve várja, hogy segítséget kapjon.

Tűrtünk eleget, mert nem segített senki,
Nem akarták panaszunk komolyan venni.
„Még kér a nép!” Nem adtok eleget neki,
Ezreket hagytok az utcán éhen veszni.
Dühös a magyar, hisz még fél nektek szólni,
Különben is, kinek merje panaszolni?

Földi, a saját testvérét teszi végleg tönkre,
És egyre több „vendég” veti lábát a szent földre!

Képzeld, volt álmom…eltűnt Magyarország,

A vérszomjas ebeink darabokra szabdalták.

Volt álmom, mely inkább látomásszerű,

És igazából megmagyarázni sem egyszerű.

A lényeg az, hogy már nem volt otthonom,

Idegenül beszéltek egy óriás gyarmaton.

Megkérdeztem, hogyan juthatok haza,

Magyarországot keresed? Hát az meg micsoda?