A nagyvilág titkokat rejteget,
e földön élsz, nézd mennyi gazdagság!
Várnak reád szép tájak, tengerek,
új városok és távoli csodák.
Bejárhatod a földet mindenütt,
vannak ahol a népek gazdagok.
Bármerre mész, valami szíven üt,
mert érzed azt -, hogy én magyar vagyok!
Hazát cserélsz, de származást sosem,
Magyarország az örök otthonod.
Beszélhetsz te idegen nyelveken,
benned lapul -, hogy én magyar vagyok!
E kis sziget a népek tengerén,
ímé e hely ahol a föld magyar.
Erős gyökér az éltető remény,
nem tépi el egy végzetes vihar!
Itt mindent véd az ősök szelleme,
Tisza, Duna lásd összetartanak.
A rónaság, délibáb képzete,
e csend üzen, és nem a nagy szavak…
Magyarország, nekünk a nagyvilág,
itthon vagyunk igazán boldogok.
Bárhol élünk, itt van a mi hazánk,
egy az igénk -, hogy én magyar vagyok!
4 hozzászólás
Kedves Alberth!
A te Magyarságtudatod rendkívül erős.
Jó lenne, ha sokan olvasnák, és talán a bennük csak pislákoló lángot felszítja majd.
Talán valahol ott fent kellene az olvasást kezdeni.
Nagyon tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Én még olyan oktatási rendszerben tanultam, ahol a magyarságtudatot, a nemzettudatot lelkes és kiváló tanáraink oltották belénk. Pedig már a Kádár-rendszerben voltam kisiskolás is, de a magyarságtudatot nem nyomták el akkor sem!
Örülök, hogy tetszenek neked is az ilyen témájú versek!
Üdv.: Alberth
Szia alberth!
Örömmel találtam rá az új versek között erre a magyarságtudatot erősítő írásra.
Úgy gondolom, kevés ilyen témájú mű születik. Az ősök szellemét és hagyatékát ápolni kell!
Te megtetted, gratulálok, igen szépen sikerült!
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, kedves Kankalin!
Tulajdonképpen van ilyen versem több is. Majd megnézem, hogy ide hoztam e belőlük. Ha nem, akkor hamarosan jönnek!
Üdv.: Alberth