Itt van a május mint illatos hölgy,
lenge ruhában, a haja fűzöld.
Halványkék szeme a tavaszi ég,
megfogom kezét, mert véle oly szép.
Ünneppel lép be a sorba hozzánk,
május egy éljen! – Énekli a szánk.
Ez az az ünnep, mit szívünk rég vár,
eleped az ember tél óta már.
Kinyílott a csodás lila akác,
virágba borulnak az orgonák,
a szívünk szerelmes igézetű…
Illatokat cipel májusi éj,
szemedben fellángol vágy, s szenvedély,
s akadály köztünk a fehérnemű…
2 hozzászólás
Szép a május, a természet, s majális. Annyi a csoda, hogy sorolni se lehet.
A hideg tél és langy-levegő tavasz után, annyi szépség vár reánk.
De most még a nyár sem szép, folyton fúj a szél és az sötétbe borul.
Lesz-e igazi nyár?
Ilyenek jutott eszembe, szép versedet olvasva.
Kata
Nem olyan már semmi az időjárásban, mint régen, kedves Kata!
A május is hűvös és szeles volt, az orgonaillatot is csak 1-2 éjjen lehetett érezni, mert a szél elvitte állandóan. De az az egy-két éjjel nagyon mesés volt.
A nyár sem az igazi, bár most van eső és forróság vegyesen, így a dinnyékből most sok lesz… és finom…
Reméljük az augusztus szép időt hoz és sok szép verset is!
Szeretettel: alberth