Tavaszi virágok kavalkádja teríti be a rétet,
Merre vidám társaságunk megpihen.
Lágy szellő simogatja arcunk, s
Kacagásunk csengése űzi el a megállt időt.
Körülöttünk a tágas mező ezernyi virága,
Pipacs, kankalin csodálatos ötvözete
Bájos arcocskák, csacsogó szájacskák,
Epekedő gavallérok lesik gondolataink.
Míg rátalálnak a rét legszebb virágszálára.
Festő, vajon milyennek látsz minket?
Örökítsd meg az utókornak e csodát!
Ne hagyd elröppenni a pillanat varázsát.
A tavaszt, a színes virágokat, a boldogságot,
A fiatalság soha el nem múló vidámságát!
(Szinyei Merse Pál: Majális festménye nyomán)
2 hozzászólás
Kedves Gyöngy!
Valóban szép színes képeket varázsoltál elénk a versedben, akárcsak a festmény, ami versírásra ihletett. S a szép képeket akár prózában vagy versben, és képen is meg lehet örökíteni. Tetszik a versed.
Szeretettel: Kata
Köszönöm, hogy tetszett a vers, és hogy olvastál 🙂
Szeretettel: Gyöngy