Majd a május lesz mindenre gyógyír,
mikor csattog-csicsereg sok füttyös dalnok,
és mámor bizsereg a vérben, fürtök, halmok
igéznek. Szerelmet ígérnek a szemek. Jó hír
kereng a langya légben. Érzem Pünkösd harsog.
Csak hidd el, igaz, vége a szenvedésnek!
Bús kedved hagyd, legyen lánca az ördögé.
Sivár télnek didergését öntsd magad mögé!
Táncra tanítsd csemetédet, zengjen ének.
Nyíljon a szív, zöld-tarkaság minden út köré.
5 hozzászólás
Igazi, szívmelengető tavaszváró. 🙂 A májusban reménykedem én is…
Üdv: Klári
Na, ez pezsdítő, könnyed, de úgy, hogy komoly és nehéz formába öntött.
gratum. Grey
Kedves Barna!
Örülök, hogy olvashattam a versed, amely már májusról szól. Azt pedig én is nagyon várom már, mivel:
"Sivár télnek didergését öntsd magad mögé!" – mondom én hozzá: sürgősen!
Remek szép szavakkal fejezted be:
"Táncra tanítsd csemetédet, zengjen ének.
Nyíljon a szív, zöld-tarkaság minden út köré."
Szeretettel gratulálok: Kata
Barna!
Így legyen, amint írtad! A május kedves hónap számomra is, ebben a hónapban születtem és a természet is ilyenkor a legszebb.
"Érzem Pünkösd harsog." Ezt nagyon eltaláltad, valóban harsog!
Csak gratulálni tudok! Melinda
Minsenkinek nagy köszönetem az olvasásért, és a szavaitokért, melyeket versemnél hagytatok. Üdvözlettel:B 🙂