Majd ha,
Szeretkezéseink alatt,
Elsüllyed a világ,
És fájón izzik minden perc,
Ha nem vagyok Veled.
Majd ha,
Kitalálok sok-sok apró
kedves hazugságot
és hívlak, csak azért, hogy
találkozhassak Veled.
Majd ha,
Bőrömön kiütközik
Öleléseid hiánya,
S keserűség és fájdalom
Marja agyam nélküled.
Majd ha,
Mint sivatagban tévelygő
Kicserepesedett ajkakkal
Félőrülten kergetem
Csókjaid délibábját.
Akkor esküszöm rá,
S magam is elhiszem,
Hogy egyetlen vagy,
Kit szerelemmel szeretek.
És tudom,
Ha egyszer elhagynál,
Semmi sem törölhetné ki,
Agyamba vésett
Csillogó emlékképedet.
3 hozzászólás
Kedves Péter!
Bizony mondom, hogy Akihez írtad, megérdemli ezt a szép verset, mivel ismerem.
Jó ilyen verseket olvasni.
Add át Neki szeretetteljes üdvözletemet.
Kati
Felér egy szép vallomással. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Péter!
Csodálatos vallomás, mélyen megérintett!…
Hiába a líra nagymestere vagy!…Gratulálok!…Lyza