Mikor hallod a csontok roppanását, ha mozdulok,
ölelj meg akkor, hisz az is én vagyok.
Ezer ráncom között keresd meg régi arcom,
Ne hagyd, hogy hervadásom majd elriasszon.
Amíg viszik véremet bőröm alatt a szűk erek,
míg dohányos tüdőmbe gondosan levegőt préselek,
ősz hajad alatt én is rég volt arcodat látom,
s hogy sohasem leszünk már szebbek, azt se bánom.
Majd ha
By aquarius
6 hozzászólás
Gyönyörű megfogalmazás! Pont mostanában volt ilyesfajta feelingem… huhh. Nagyon jó lett! Gratu! Üdv, Jodie
Gyönyörű lett, talán az, hogy néhol tényleg rémisztő képek jelennek meg, erősíti meg azt a szép mondandót, amiről szól. Hogy “‘ne ijedj meg soha, ugyanaz vagyok”. Kontrasztos lett, és ettől szuper!
Szép, a gondolat, hogy így legyen-lehet csodálatos. Köszönöm.
Nagyon kiforrottnak érzem a ritmikát.
Kitűnő vers.De nagyon tetszik a másik vers is.
Gratulálok!
Köszönöm a figyelmeteket! Üdv.: Aquarius
Kedves aquarius!
Jó ez a vers a tartalma a ritmusa. Szinte tökéletes. Én nem igazán tudnék ilyet írni. Ezért tetszik.
Ági