Majd holnap fiam…

30. ÉV – GYÖNGYLAKODALOM

Éppen ma van harminc éve,
hogy egy boldog délutánon,
tanúk és a násznép előtt
összeszedtem bátorságom…

Nem volt abban semmi hiba,
tükör előtt gyakoroltam ,
amit a pap megkérdezett,
arra mindig igent mondtam…

Kis falunak legszebb lánya,
ezen mód lett feleségem,
azóta sem árulta el,
mért döntött így ijedtében …

Megkértem az összes kezét,
gyűrűt húztam az ujjára,
koccintott az Após velem,
vigaszként a nagy bújára…

Volt ott sátor, vendégsereg,
mindenféle finom falat,
csak magára vethet aki,
akkor mégis éhen maradt.

Szólt a zene, roptunk táncot,
ment a gőzös Kanizsára,
mire kicsit elpilledtünk,
hajnal jött az éjszakára…

Ma van éppen harminc éve,
emlékeim felidézem,
szerintem még jól is bírtam,
ahogy magam végig nézem…

Nem volt kevés a történés,
ezen röpke évek alatt,
ifjúságom elrepült már,
de az asszony velem maradt…

A két fiam megmosolyog,
ezen laza figurámon,
értik már, hogy miért kellett,
tegnap a kertben kapálnom…

Felkészültem a nagy napra,
ősz bajuszom megpödörtem,
jaj de nagyon régen volt már,
mikor ennyit ökörködtem…

Egy nappal a lagzi előtt,
faggattam az anyósomat:
megmoshatom lánya hátát?
meg azt fiam, de csak holnap…

Azóta sem árultam el,
ne gondoljon rosszat rólam,
megvártam míg elszendereg,
azóta is minden jól van…

2014.06.02.