Májusi szonettkoszorú

1.

Tavasznak fényét vágyod ősszel?
Csak szemembe nézz, és láthatod.
Jöhet November sűrű köddel,
Szívedbe Májust varázsolok.

Tél hava lepheti utadat,
Az akkor is csak hozzám vezet,
S vezéreljen az a gondolat,
Hogy vár valaki, aki szeret.

Ki már úgy lesi érkezésed,
Nem kell mondanom, hiszen tudod,
Hogy mennyire szeretlek Téged,

Amikor a kezemet fogod
Tavaszt hoz a télbe érintésed,
Madárdalt, és rózsaillatot.

2.

Madárdalt és rózsaillatot,
Gyötört életemben új reményt,
Sötét éjben hajnalcsillagot,
Soha el nem halványuló fényt,

Hideg éjben kályha melegét,
Biztatást, s ha kell vigasztalást,
Könnyet felszárító nevetést,
Válaszútnál iránymutatást.

Mindent adhat, s mindent elvehet,
Egy örök talány a szerelem!
Rendelkezik életünk felett.

Csak jön és megy, mint egy égi jel,
Kiszámítani nem lehet.
Szerelmes Május! Mikor jössz el?

3.

Szerelmes Május! Mikor jössz el?
Szunnyadó szíveket szítani,
Mintha üstökös dübörög fel,
S mi útjában áll, felégeti.

Őszi dér hervasztja a rózsát,
Szirmát bontani nem engedi,
Vackába űzte erdők vadját,
Víg madárdalt már nem hallani.

Belesüppedünk hideg télbe,
Peregnek csendes hétköznapok,
De ha felragyog a tavasz fénye

Tudom, újra lángra lobbanok,
Mert Te vagy életemnek éke,
Nélküled oly bánatos vagyok.

4.

Nélküled oly bánatos vagyok,
Jöttödre várva ábrándozom,
Hozzád szállnak csendes sóhajok,
Simogatásodat áhítom.

Befednek hosszú téli esték,
S peregnek kurta nappalok,
Az ősz még most búcsúzott nemrég,
S már az új tavaszra gondolok.

Mint rügyek a dérvirágos ágon –
Bár a tél épphogy megérkezett –
Máris a kikeletet várom.

Úgy sürgetném érkezésedet.
Nélküled megdermedek, s fázom.
Óh! Hogy vágyom tündöklésedet!

5.

Óh! Hogy vágyom tündöklésedet!
Gubbasztva magányos estéken
Felidézem édes emlékedet,
S egyszerre átugrom a télen.

Mintha nem is létezne fagy,
Az a Május most is melegít.
Csapong ezernyi gondolat,
Álmok végtelenébe repít.

Helyetted most a csend ölel,
De tudom, hogy úton vagy már,
S veled megint új tavasz jön el,

Amire a szívem úgy vár.
Jöjj hát, s melegíts újra fel,
Ragyogjon rám áldott napsugár!

6.

Ragyogjon rám áldott napsugár,
Cirógassa fáradt arcomat,
Legyen, mint csordultig telt pohár,
Lelkemben szerelmes gondolat.

Pezsegjen újra az érzelem,
Mint vulkánból kiömlő láva,
Járjon át újra szerelem,
Perzseljen, égessen a lángja.

Mert olyan jó volt elolvadni,
Lebegve járni a föld felett,
Szerelmet kapni, s adni, adni…

Ennél szebb semmi nem is lehet!
Engedd hát tüzed lángra kapni,
Olvassza fel dermedt szívemet.

7.

Olvassza fel dermedt szívemet,
Mert gondok zápora áztatott,
Miket kitörölni nem lehet,
Oly sok fájó emléket hagyott.

Voltak könnyek, gyász és fájdalom,
Kétségek közt vergődő napok,
Mikor aggódva találgatom
Mit hozhatnak még a holnapok.

Hány bús napot, hideg estét,
Küzdelemből vajon mennyi jár?
Vágyakozni meddig is kell még?

Testem-lelkem új tavaszra vár,
S érzi a Május közeledtét.
A szerelem újra rám talál.

8.

A szerelem újra rám talál.
Nem kell keresnie, hiszen várom.
Szerelem hónapja jönne már!
Véget ér a hosszú téli álom.

Fagyott földön fű sem zöldell,
Szunnyad a hó-dunna alatt,
De bevon mindent üde zölddel,
Ha ráragyog a tavaszi nap.

Ezt várom epekedve rég,
Jöjjön már végre olvadás!
A téli fagyból már elég!

A Május az örök megújulás.
Mert csak kívül borítja jég,
Belül most is izzik a parázs.

9.

Belül most is izzik a parázs,
Szép Május emléke élteti.
De jó volt a forró lobogás!
Lelkemet még most is égeti.

Ajkunk boldogan mondott igent,
Az esküszó szívünkből fakadt,
S most is megbizserget idebent,
Ha meghallom azt a régi dalt.

Örökre a mi dalunk marad
Fiatal szerelmesek dala,
Pereghet évre év és napra nap,

A múló idő repülhet tova,
Az érzés örökre megmarad,
A szívemben ki nem hűl soha.

10.

A szívemben ki nem hűl soha,
Nem hűtheti le a tél hava,
Lehet sorsunk hozzánk mostoha,
Nem fagy be a szeretet tava!

Az a Május mindig éltet,
Átsegít majd az út nehezén.
Bármit is hoz még a végzet,
Most már egyek vagyunk Te meg én.

Összeköt egy olyan kötelék,
Mit nem old el soha senki más,
Tanúnk reá a csillagos ég!

Sorsdöntő volt a találkozás,
Nem egy színes szappanbuborék,
Örökre megmarad a varázs.

11.

Örökre megmarad a varázs,
S ha megingat egy-egy rossz napom,
Elég egy aprócska szó, utalás,
Máris elszáll minden bánatom.

Az a Május emlékezetemben
Maga volt a földre szállt csoda.
A legszebb a virágos kertemben,
A szerelem ültette oda.

S olyan mélyen van a gyökere,
Vihar ki nem tépheti soha,
S mindig örökzöld a levele,

Igaz érzelem a táplálója,
S szerelemvirágunk élete
A Májussal nem illan tova.

12.

A Májussal nem illan tova,
Mert nem ellobbanó szalmaláng.
S ha csapkod is a sors ostora,
Belül mindig ő vigyáz reánk.

A szerelmünk tiszta fénysugár,
Mint éjjel a fénylő Hajnalcsillag.
A mentőöv, ha sodor az ár,
Örvényekben elmerülni nem hagy.

Ott van, hogyha rám tör félelem,
S amikor kell a bátorítás,
Biztat, hogyha néha kétkedem.

Hozzá nem hasonlít senki más,
Ő a minden, Ő az életem!
Amíg lüktet egy szívdobbanás.

13.

Amíg lüktet egy szívdobbanás,
Amíg az agy eszmélni képes,
Amíg van bennem egy szusszanás –
Hisz röpke életünk az véges –

A múló idővel dacolva
Nem adjuk könnyen meg magunk,
Menetelünk tovább dalolva,
S arra a Májusra gondolunk.

Kéz a kézben megyünk csak tovább,
Egymást el nem hagyjuk már soha,
És legyőzünk minden akadályt.

Szívünk a szeretet temploma,
S elsimítva minden viszályt,
Te maradsz a lelkem oszlopa.

14.

Te maradsz a lelkem oszlopa,
Mert mindig is Téged vártalak.
Nem is engedlek el már soha.
Köszönöm, hogy megtaláltalak!

Nincs titok, és nincs találgatás,
Unalomba mégsem süppedünk,
Nem temet el szürke megszokás
Csupa ünnepnap az életünk.

Felhők felett mindig kék az ég,
S ha szeretsz, a távol is közel.
Szerelmünktől megolvad a jég.

Ne törődj hát a hóval, köddel,
Csak várd a Május közeledtét!
Tavasznak fényét vágyod ősszel?

15.

Tavasznak fényét vágyod ősszel?
Madárdalt és rózsaillatot?
Szerelmes Május mikor jössz el?
Nélküle oly bánatos vagyok!

Óh! Hogy vágyom tündöklésedet!
Ragyogjon rám áldott napsugár,
Olvassza fel dermedt szívemet,
S a szerelem újra rám talál.

Belül most is izzik a parázs,
A szívemben ki nem hűl soha,
Örökre megmarad a varázs.

A Májussal nem illan tova.
Amíg lüktet egy szívdobbanás,
Te maradsz a lelkem oszlopa!