Májusi zápor

Szeretem a friss eső ózon illatát,
üde tarka réten hallgatom dallamát,
s mikor könnyeivel a földet áztatja,
bánatos lelkemet tisztítja, ringatja.

Májusi záport sír- rí a futó felleg,
alant tócsa van, tátott szájjal néz fel- le.
Benne ázott szárnyú veréb vígan szökell,
tekintete némán boldogságot lövell.

Kis tacskóm is vele ugrál, farkat csóvál,
tekintete többet ér nekem száz szónál.
Nézd, szivárvány közelít, hét színre bomlik,
az eső a Naptól búcsút int, szétfoszlik.

Aztán megáll, tündöklik egy pillanatig,
még rám kacsint, elkísérem a kanyarig.
Este lassan átkarol, nappal elköszön
és egy újabb májusi záport üdvözöl.