Egy megfakult képet nézek
magam mellett érezlek Mama.
A képről egy kicsi lány néz vissza
de szép is voltam valaha!
Maréknyi hajam szikrázó Nap
vakító, selymes tünemény.
Rémült arcocskám olyan bársonyos
Mama… ilyen voltam én?
Hatalmas masni göndör hajamban
érzem még rajta kezed illatát.
Szegények voltunk, jól tudom
mondd, miből vetted ezt a szép ruhát?
Majd’ ötvenéves a kép
nem fogott rajta az idő, Mama.
De te elmentél tőlem
több mint húsz éve nem jösz haza.
Szikrázó hajam őszbe vegyül
gyűlnek fölöttem kormos fellegek.
Mióta itt hagytál, semmim nincsen
csak a toldozott emlék, mit kergetek.
Nekem nincs kihez mennem
nem vár senki gyermekként haza.
Nem búcsúztál, úgy hagytál el.
Miért nem vigyázol rám, Mama?
9 hozzászólás
Kedves sorsfordulo!
Szomorú versedben csodálatosan emlékezel a múltra és az édesanyádra. Szívből megértem a bánatodat…
Üdv.: barackvirág
Kedves barackvirág!
Azt kívánom neked, minél tovább érezd szeretetét!
Üdvözlettel.
sorsfordulo
Vigyáz Ő Rád…..tipikus anyavaers, abban a jó értelemben, hogy rengeteg szeretet süt belőle azon az aggódó, szinte gyermeki hangon, ahogy anyáikra emlékeznek a költők….szép lett nagyon:)
Kedves Henkee!
Köszönöm!
Nekem egy hete halt meg az édesanyám, mélyen átérzem a verset. Poppy
Kedves Poppy!
Fogadd részvétemet!
Tudod, akinek még él az édesanyja, nem is tudhatja, hogy nélküle milyen üres minden.
Szívből kívánok neked erőt, hogy minél előbb földolgozd ezt a veszteséget.
sorsfordulo
Kedves sorsfordulo!
A vers mondanivalója, mindenkit megérint, aki normális családban, vagy legalább gondos anyával nőt fel.
A felépítése művednek nagyon jó, hisz könnyen átlátható, olvasható, értelmezhető.
Látszik, hogy te irányítottad a rímeket, s nem ők téged.
Cím választás nem volt nehéz és lényegre törő, figyelemfelkeltő.
A mama szó ismétlése, nagyon jó jelzi a hangsúlyt, a téma középpontját, forrását.
Tetszettek a versképek is.
Gratulálok remek művet írtál.
Üdv:Metal Koala Ha ráérsz nézd meg régi műveimet!
Kedves Edit!
Nagyon szép ez az emlékezés…
És bár én nem veszítettem el Őt, soraidat olvasva mardosott az érzés…
Mi lesz, ha többé már nem vár haza!
Könnyeim törölgetve gyászolom emlékeid, s félem azt, ami természetes… mindennek sorja!
Szeretettel: Falevél
Tudod Falevél, a lányommal vagy egyidős és gondolni sem merek arra, hogy ne legyek mellette. De nem én döntöm el.