Mama szeretlek, most ölelj át,
Szavaiddal nyugtasd lelkem viharát,
Mert lelkedből nyugalom árad,
A biztonság szigete a te várad.
Ahova a szívem hazatért
Bocsájts meg, az elvesztegetett évekért,
És ha könny szökik a szemedbe
Csak a jó jusson az eszedbe.
Vágyak, amik álommá válnak,
Derűs időkön új útra találnak,
Csak hallgass a szívedre,
A benne megbújó tiszta szeretetre.
Én is ezt teszem,
Éjszakánként lehunyom szemem
és a napokat számlálom szüntelen,
hogy a holnap boldogabb legyen.
Veled, veletek együtt,
Mert a múltban sok minden eltűnt,
De van ami örökre megmarad,
Még akkor is ha az idő elszalad.
Szívemben örökké él,
Utamon a végsőkig elkísér
A boldogság, a tiszta szeretet,
Amit az ember igazán a lelkében érezhet.
Magyari.
3 hozzászólás
Szia Magyari!
nehéz írni ám a szülőkhöz szóló versekhez, de megkísérlem.
Azt díjaztam, hogy nem volt benne semmi falvédő, semmi panel, érezhetően lélekből jött, ösztönből, de tudatosan ügyeltél a ritmikára és a szép rímekre is.
nagyra értékelem a tiszta, szép sorokat, és bevallom őszintén, már az első két sor megütött…picit várnom kellett a továbbolvasáshoz…szép no…
Üdv: Cal
Gyönyörű köszönet-sorok az édesanyának…
Nagyon-nagyon tetszik.
Üdv. Ida
Mély érzelem árad a versből, őszinte tiszta.
Gratulálok: oroszlán