Ma elveszítettelek és többé
Kezed nem foghatom
Nem láthatlak már, szavaid nem hallhatom.
Ezentúl aggódó szemed sem láthatom
És nem lesz majd ki felhív mert megálmodta bánatom.
Pedig Te voltál az, emlékszem, ki mindig jót mondott
Aki tudta mindig mindenre mi lenne a jó válaszom.
Szidalmazó szavaid ritkán voltak
És mások rólad rosszat sosem mondtak!
Tudom, hogy életedben sok áldozat volt és munka
Rengetek megalázás és bűn mi szívedet nyomta.Í
Mindig megérezted ha velem gond van
Olyankor Nem bírtál aludni, anyukámat hívtad nyomban!
Kérdezted tőle sokszor Zoli unokád jól van?
Mert rosszat álmodtál és azt érezted Zolival gond van.
Mama!, ha te tudnád hogy olyankor tényleg baj volt
Mérgesen leszólnál, kisfiam ne hazudj, áruld el ha baj van!
Alig volt vagyonod vagy személyes dolgod
Mindened mi voltunk és a kevésből is kaptunk.
Főztél nekünk tejbe morzsát
Időt fáradságot félre tolva
Vasárnaponként jót nevettél ha a tesommal orra buktunk.
Emlékszem hogy ha rosszat meséltem ami szívem nyomta
Csak annyit mondtál kezemet fogva:
Szeressétek egymást gyerekek ez a legfontosabb!
2 hozzászólás
Nehéz a szeretteink vesztesége, megértő szívvel olvastam soraid. Béke poraira. Megtette mindazt, amire erejéből tellett, innentől már csak az emléke lehet veled, az viszont elvehetetlen.
Szeretettel: Rita
Bocsánat! Az akartam írni, hogy nehéz a szeretteink elvesztése.
Szeretettel: Rita