Álmoknak gyöngyfényű
világa elragad,
hatása mákonyként,
elmémen megtapad.
Szomjasan bódulok
mámor cseppje után,
s nézem, hogy eltűnik,
még megérint puhán,
aztán messze suhan…
Lassan ébredezem,
vágyak csalfa sorát
útjára engedem.
Mámor
By Judit
10 hozzászólás
Nagyon szép emlékezés. Gratulálok hozzá! Üdv. F. Szilvia
Köszönöm Angyalka!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Olyan gyönyörűségesen lágyak a soraid, mintha minden szavadat selyembe csomagoltad volna.
Nagyon tetszik, szinte lebeg a versed. Mámorító!
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm, hogy egy földim olvassa soraim!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Csodálatosan ötvözted a sorokat… egészen mámorító ez a kis vers.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida, köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel, Judit
"…még megérint puhán," Ahogyan engem is megrintettek lágy soraid, kedves Judit.
Gratulálok!
Szeretettel.
pipacs
Köszönöm kedves Pipacs!
Remekül ábrázoltad ez az állapotot!
tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Panka, köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel, Judit