Álom tested már foszladozik.
Képzelt véred szerte folyik.
Semmivé válsz Mámor Királyfi.
Honnan az Idő folyója ered,
sodrába egy kislány mered.
Én voltam az Mámor Királyfi.
Játszik a kislány káprázattal,
barátot rajzol ábrándokkal.
Így születtél Mámor Királyfi.
Koronás barátja megfogadta:
A folyó végéig kezét fogja.
De hazudtál Mámor Királyfi!
A folyó egyre lejebb szaladt.
Barátja egyre csak elmaradt.
Mi lett veled Mámor Királyfi?
Képzelt véred szerte folyik.
Álom tested még foszladozik.
Hiányzol majd Mámor Királyfi!
2 hozzászólás
🙂 Tetszett! Egy régi dal jutott eszembe róla, ami hasonló történetről szól.
Van ez így kedves Niranda Zeno, hogy a képzeletünk szülöttei elhagynak minket!
Tetszett a versed!
Szeretettel: Falevél.