volt olyan év mikor lakat került a szájra,
gömbölyű érvek pukkantak szét,
szomorú szemek apró résen,
keveset láttak,
ritkán gurult eléjük narancs,
mikor ez előfordult, hirtelen felkapták,
mohó kezek metszették fel
göröngyös hasát,
volt aki a fehér bundát is befalta,
nagyot haraptak az édes húsból
lé csorgott állukon, vigyorogva
törölték ingük ujjába,
aztán megtört a varázs,
koromszerű lett az ég megint,
bíborszínű a hajnal,
ömlött a fekete vér,
nem játszott már senki,
tört az üveg, térdig gázolt benne
a sok élő-halott,
fénymásolt papírfigurák
gyűrött halmai lepték el
a szelektív hulladéktárolókat
4 hozzászólás
Kedves Edit!
Mindenki szeretne karácsonyi hangulatot
maga körül!
Sajnos " ez megy" amit leírsz sok sok helyen
manapság!
Írásod az életnek ezt az oldalát mutatja!
"nem játszott már senki,
tört az üveg, térdig gázolt benne
a sok élő-halott,
fénymásolt papírfigurák
gyűrött halmai lepték el
a szelektív hulladéktárolókat"
Gratulálok:sailor
Szép Karácsonyt!
Köszönöm Sailor!
Ez a vers valami nagyon mély dolgokat mozgat meg az emberben (legalábbis bennem). Tetszik, hogy nem akar "költői" lenni, mégis az lesz. Ez valami varázslatféle, ha nem tévedek 🙂 Jó értelemben véve. Remélem, ha te szenvedsz ebben a mániás depresszióban, meg tudsz vele küzdeni megfelelő segítséggel. Ha nem megy egyedül, gyere el hozzám, van 2 Rejtő Jenő regény alapján készült képregényem (Korcsmáros Pál rajzaival), egyiket odaadom örökbe, az engem mindig felvidít.
üdvözöl: Deepr (aki pszichés beteg egyébként)
Nagyon köszönöm kedves segítségedet. Nincs mániás depressziós. Szerencsére. Ha lenne tudás róla, azt hiszem, vagyis biztosan. Biztos nagyon szórakoztató a képregény.
Köszi, amit a vershez írtál. Nagyon örültem neki.