Már csak szelíd szó vagyok,
bölcsnek álcázott okoskodó.
Nem gyáva éppen,
csak higgadt magányba forduló.
Pedig dübörgő istennyila
kellene most,
kopogó jégeső
a kemény, konok koponyákra,
hiszen a simogatás lesiklik
a megkopaszodott fejekről,
semmi haszna.
'Nem oszt, nem szoroz,'
mondanák a régi öregek
vasvillával a szemükben.
Nem úgy, mint a mostaniak,
a gyámoltalanok,
akik helyet cserélnek a gyerekeikkel,
behunyják szemüket, és félrefordulnak,
miközben renitens fiaikat
deresre húzzák újkori pandúrok.
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Többször átmentem rajta!
Remek írás!
"Pedig dübörgő istennyila
kellene most,"
…kellene!
Nagy elismerésem!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor, örülök, hogy tetszett a vers.
Bizony, kellene már ébresztő dübörgés.
Szeretettel Kati
"Bizony, kellene már ébresztő dübörgés."
kellene!
Szép estét:sailor
"Már csak szelíd szó vagyok,
bölcsnek álcázott okoskodó.
Nem gyáva éppen,
csak higgadt magányba forduló."
Ez annyira tipikus hozzáállás manapság!
Elismerésm:sailor