Múlt héten már elköszöntél,
most mégis újra itt vagy,
hó hull a tavaszi csendben,
szél pihen, s minden megfagy.
Ismét álomba merültél,
nem pihentél eleget?
Kipattant a rügy, a barka,
nem kapnak fagyos sebeket?
Ó, gyász s remény, élet s halál,
magamban elmélkedek!
Nézd, előbújt egy napsugár,
s friss fű míg beszélgetek!
Verőköltő is párt keres,
hétpettyes vígan röppen,
a lepke kikel a bábból,
többen és egyre többen.
Múlt héten már elköszöntél,
már nem is vártunk vissza!
Hallod? Édes fuvola szól,
mámoros lelkem issza.