Már késő
Irgalmad nem kell
eleven tűz vagy
bennem ami éget
mint a fizetetlen adósság
mint a szégyen
Azért még mindig
Borral, kenyérrel várlak
Megáldalak,
nem gyalázlak
Nem is könyörgöm érted
nem hittél nekem
nem lettem vétek
Az volt a szép
ami elmaradt
pedig megtörténhetett
volna ,
Borral, kenyérrel vártalak
vad csókokkal,hogy
megáldjalak
ha akartad volna
6 hozzászólás
kedves istván! Várlak és vártalak szavak játékával nyomatékot adsz a vers mondandójának. Szép. Szeretettel. Éva
Köszönöm
"mint a fizetetlen adósság
mint a szégyen"
Gratulálok versedhez
Köszönöm !
Hú, nagyon érdekes vers.
Látszólag olyan, mintha szerepet cserélt volna egy hívő az Istennel, s ez számomra igencsak tetsző. 🙂 Aztán, talán egy másik olvasatban, mintha egy Hölgyhöz szólt volna. Ez is tetsző, de a kettő libikókája bizonytalanságban tart.
Pici kifogásom: ha nem központozol, akkor sehol se tedd, és ebben az esetben a nagy kezdőbetűk is elhagyhatók.
Egyébként gratum: LP
Nagyon tetszett kedves István!
Elolvastam többször is annyira.
Szeretettel gratulálok: Ica