A Nap is mosolyog a szeplős égen,
ragyogó szemekkel mosolyogsz nékem,
lobogó tincseid szállnak a szélben,
és én csak nézlek, csodállak a mélyben.
Oly kecsesen szállsz, akár egy kismadár,
szabad vagy drágám, hazád a héthatár,
és csak lebegsz, szállsz az égen kecsesen,
hiába szólítlak téged kedvesen.
Sötét felhők mögül felröppen egy sas,
bármit adnál, hogy karjaimba bújhass!
Hiába vergődsz, nem bírnak szárnyaid,
talán csak eddig tartottak álmaid.
Magával vitt a felbőszült sas madár,
eljár a szárnya, kiutad nincsen már,
bűzlik a fészek, a kocsma szagától,
potyog a könnyed goromba szavától!
És most lenézel, keresel a mélyben,
már csak a sóhajod szállhat a szélben,
fogadd el sorsod, mindig nagyra vágytál,
mindened megvan boldogságod árán!