Már sötét az éj, csorogna csillagom
dalán a messzeség… karcos árnyaid
remegve újra élem. Álomba ring
szavad, szitál a fény… mesénket hozom.
Pilleszárnyon érkezik sután, hiszen
megérted ért szavam… de látom megint
vigyáz a két karod s tudhatom, megint
ha lágy magam puhán átadom neked.
Látod így oroztad el vadász ritka
álmaink… tovább kering de összetör;
ma fogva tart a színarany kalitka.
Nehéz a súly, nyomása bár meggyötör
de bús világom énekén a tiszta
hang kiált veled… még neked dörömböl.
23 hozzászólás
Már… még… vagyis mindig!
Szonetted megint, már megint és még mindig olyan Kankalinos érzésekkel teli. Szívhez szóló.
szeretettel-panka
Szia Panka! 🙂
Jól látod a "mindig"-et. 🙂
Örülök, hogy tetszett, nagyon köszi! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Annyira megkapó, hogy elmerültem benne!:)
Szonetted zseniális!
Nekem nem kell a dörömbölés, meghallom szavaid!:)
Remélem Ő is ért Téged!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti! 🙂
Örülök a merülésnek, én is így voltam a szonett írásakor. Muszáj volt alábuknom, még ha tartalékolnom is kellett a levegőt.
Hogy Ő ért-e engem? Egészen biztosan. 🙂
Köszönöm, jó érzés, hogy ezt váltottam ki belőled soraimmal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Lin!
Bevallom, már tegnap is elolvastam, többször is. Varázslatos. "…mesénket hozom…", "…így oroztad el ritka álmaink…". Van, ami sosem múlik el, s talán épp ezért épültek azok a falak, melyek bástyaként védik, őrzik az érzést, az emlékeket.
Csodállak! Az erődet, amivel a minden napok szürkeségét kell legyőznöd, a kitartásod, amivel újra és újra megvívod az emlékek feltoluló hada szülte csatákat.
Te lányka, könnyeket csaltál a szemembe… Nagyon szép. Gratulálok.
Szeretettel Rita
Szia Rita! 🙂
Valóban vannak csatáim, ez itt a jelenem. Bevallom, néha én is elcsodálkozom azon, hogy bírom még erővel. Talán azért van így, mert nincs időm arra sem, hogy ezt az erőt elveszítsem. Ha mégis fogytán, akkor gyorsan írok valamit, mert a betűkben varázserő van. 🙂
Örülök, hogy tetszett a szonett, bevallom, nekem is ez lesz a kedvencem több okból is.
Köszi a megható véleményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Igazi Kankalin-szonett, képeivel is, megfogalmazásaival is, hangulatával is, és természetesen fegyelmezettségével, itt-ott fegyelmezetlenségével is :-). Tetszik, ahogy vezeted a versed, a gondolatok sorolása, képek kapcsolása összevezet bennem egy egy érzést, aztán (tartva a hangulatot) hozol újat. Örülök, hogy a szonett műfaja így megfogott, egyre szebbek születnek, örömmel olvaslak.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Örülök, hogy jelzővel illetted a szonettet! 🙂 Ez már a sokadik, s nagyon élvezem. 14 sorban, kötött formák mellett hűen visszaadni a mélyben elrejtett érzelmeket, kifejezetten élvezetes.
Sokszor elolvastam, kívülállóként is. Ez a tartalom kívánta a fegyelmezett-fegyelmezetlenséget, amitől valóban "kankalinos" lett, de igyekeztem betartani Petrarca tanait is. Tudom, hogy az első quartina középső rímei kívánnivalót hagynak maguk után, de nem javítottam, mert ez az első spontán szonettem. Nem alakítgattam, ez így jött. 🙂
Valóban nagyon megfogott a műfaj, egyre inkább érzem, hogy még jobban ki kell teljesítenem. Örülök, hogy itt jártál, mert nagyon fontos a véleményed. Egy kis megerősítéssel stabilabban repülhetek, persze csak óvatosan. 🙂
Köszönöm, sokkal tartozom! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Üde és lendületes az írásod.Nagyon szép.Gratulálok!
Szeretettel Mária
Szia Mária! 🙂
Köszönöm, örülök, hogy így látod! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Elgondolkodtató vers.Különösen a színarany kalitka és a dörömbölés.
Édes-bús sorok nekem.Már..még..mindig..
Lüktető, dinamikus vers.Nagyon jó.Örömmel olvastam.
Szeretettel:Ági
Szia Ági! 🙂
Hááát, ez nekem is elgondolkodtató. Valóban: színarany kalitka és dörömbölés nem nagyon illenek össze, de jómagam tele vagyok ellentmondásokkal, vagy inkább rejtvényekkel.
Ebben a versben egyetlen biztos pont van, mégpedig az, hogy megigéztek a szonettek, én pedig hagyom magam. 🙂
Örülök, ha tetszett, nagyon köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Képzeletben úgy olvastam az írásodat, ahogy a gyerek, mikor durcás, állam alá támasztott két kézzel. Amikor elsőre felfaltam a sorokat, azt hittem, értelek. Másodjára végigpásztázva a betűket rájöttem, legfeljebb sejthetek valamit az igazi tartalomból. Tán egy csodás párbeszéd az éteren keresztül, mit elindítasz, s a válasz ezer alakban már meg is érkezett, érkezik, erősít. Olyan érzésem támadt, mint egykor, amikor a Voyager c. filmet néztem, ahol két embert semmi sem volt képes elválasztani, még az "átmeneti" létváltozás sem, amit mi megsemmisülésnek hívunk.
Csodás adománya az embernek, ha végtelen fájdalmát képes így szavakba önteni.
Szonett a saját kezednyomán, minek értékét te hoztad létre, és megosztva velünk mégis magadnak tartod meg.
Gratulálok a gondolataidhoz!
Szeretettel: Val'
Szia Val! 🙂
Elárulom, hogy a valóságban éppen így írtam ezt a szonettet. Durcásan, állam alá támasztott kézzel. Gyakran kerülök ilyen hangulatba, pózba vers(s)íráskor. 🙂
Örülök, hogy tetszett az eszmefuttatásom, számomra fontos, hogy gondolatokat ébreszthetek. Tetszik, ahogy bogozgattad. A történet teljesen egyszerű, a valóság határán lebegő.
Egyébként azt is szeretem a szonettekben, hogy csalafinta módon minden olvasásnál mást mutatnak. Magamnak is okozok néha meglepetést. 🙂 Nem csak írásnál, olvasáskor is kedvelik a kényeztetést. 🙂
Köszönöm, hogy sok időt szántál rá! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szonetted igazi csemege, többször kellett kóstolnom míg valódi íz fakadt ínyemre. Hát nem mondom csavaros eszű legyen az a valaki ki kóstolgatás nélkül e műved megérti. Az igazi költészet itt kezdődik mikor a mű maga gyönyörű, de még a költő se tudja, hogy miként állt össze a betűk sokasága. Ahogy az árnyak is több nézetből másként vetülnek, e szonetteden is ide-oda járva más-mást érzek gyenge költői mivoltom ízlelő bimbóin megjelenni, mi azt mondatja velem, hogy nagyon finom vagyis gyönyörű, maga a mű!!!!!!!!
Sok Szépet Neked! GaZoFi!
Szia Zoli! 🙂
Megleptél. Először azt hittem, nem tetszik a versem, ami nem baj, mert nem vagyunk egyformák. 🙂 Később rájöttem a valóságra.
Örülök, hogy kóstolgattad, tényleg próbáltam belecsempészni különleges zamatokat. Ami azonban "költőségemet" illeti, egészen pontosan tudtam, hogy mit szeretnék megjeleníteni a szonettben. Maradéktalanul benne van, ha tetszett, az öröm számomra! 🙂
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörű szonett!Gratulálok!
Barátsággal Linda
Szia Linda! 🙂
Nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszett! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igazán szép alkotás! Gratulálok!
Szeretettel:
Adrenalin
Szia Adrenalin! 🙂
Jó hogy jöttél, mert a szint kezdett süllyedni bennem. 🙂 Mármint az adrenaliné. 🙂
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Ó, ha ilyen probléma adódik, bármikor a rendelkezésedre állok 🙂
Kedves Kankalin!
Nagyon "ízletes" ez a szonett. Az tetszik benne, hogy teret adsz az olvasónak az értelmezésre, nincs benne agyon csócsált szófordulat. Ez tényleg vers. Már megint.
A.
Szia A.! 🙂
Örülök, hogy így gondolod. Kedvelem én is azokat a verseket, amelyeket nem tudok azonnal megfejteni, esetleg a végén sem sikerül. Ez azért nem baj, mert úgy élhetem meg, ahogy én szeretném. Nem mindenkinek tetszik ez, de látom, te is hasonlóan gondolkodsz.
Köszönöm, hogy benéztél egy kis "ízlelgetésre". 🙂
Szeretettel: Kankalin