Már nem álmodok herceget kék szemekkel.
Most látok egyet, rongyosabbat, de szebbet.
Már nem vágyok rózsaszagú hazugságra.
Most semmi szagát érzem az igazságnak.
Már nem játszok a kertben tündérmanókkal.
Most te játszol velem szerelmes csókokkal.
Már nem várom hiába a nappal végét.
Most ébren két szemedben találok békét.
2 hozzászólás
Ugye milyen szép is ez a “kietlen” igaz élet!Kívánom, sokáig tartson!
Üdv Misi
Nahát, ez igazán tetszett!
Most azon kezdtem gondolkodni, miért nincs itt több versed!
Az utolsó két sor… az nagyon szép!
Szeretettel: Falevél.