Csak a percet kérem, amit el sem kell vennem
havas reggel látni nyíló orgonát
a pillanatot, mikor magamtól szerettem,
elveszteni zenéd halk szavát
a mozdulatot, amivel vártalak,
megtalálni azt az éjszakát
a szemedet, a szíved, a válladat…
A hitedet kérem, az illatod,
sűrű fényben megvakulni érted
a füled, amivel a csendet hallgatod,
omló hegyeket, háncsot, kérget
az üres korsót kérem, ami kútra jár,
elveszteni ezt a placebo mérget
meghalnék ha meghallanál – nem érted?
Azt kérem, hogy sírj, káromkodj, örülj
zsoltárodat, imád, Allahod
azt, hogy búcsú nélkül belém kövülj
álmaid, -világodat: a vakot
vizet kérek, ételt, velem szemben ülj
a mosolyod és az álmaid
talizmánod kérem, slusszkulcsod, angyalaid…
Amit el sem kell vennem, add nekem
cigarettád végét, -már úgyis csak csikk
hangom legyél, egyetlen hangjegyem
ha tudnád, -milyen jól esik
legbelül, semmim a négyzeten
rókáim húsomat lesik
még mindig te vagy a mindenem…
4 hozzászólás
"sűrű fényben megvakulni érted"
Én az ilyen szép gondolatokra vadászok. Most találtam egyet.
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Szia szálka!
Húha! Nagyszerű bemutatkozás! El is hiszem, hogy már nem kell semmi, hisz ahogy látom, minden a birtokodban van. Gyönyörűek a képeid, az ellentétek borzongatóak, az indulatok felkorbácsolóak. Gondolatvilágod egyedi. Másra nem is tudok koncentrálni, csak a vers tartalmi csillogására. A formai dolgokat a következőben majd jobban figyelem, de most teljesen elúsztam a mondanivalóval. Élményszerűen bizsergető ez a vers!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen! Épp valaki olyat vadászok, aki a formai dolgokra figyelne, mert azokhoz sajna nem nagyon értek. Szóval ha olvasol, és látsz sok hibát, ami tuti, nagyon örülnék neki ha jól a képembe vágnád, hogy én is lássam őket! Még egyszer köszönöm kedves szavaid!
szálka